házi müzli á la Karen

Ma egy másik régi, igen kedvelt, jól bevált receptet hozok:

házi müzli, idegen nevén granola.

A receptet több, mint 13 éve kaptam egy nagyon kedves ismerősünktől.

Nagyon szeretem készíteni, mert amellett, hogy ropogós és illatos; mikor esszük, mindig eszembe jut, hogy láttam ahogy készült. A hozzávalókat magam válogattam össze. Nekem ez kincs.

Önmagában, vagy tejjel, vagy joghurt tetején, vagy friss gyümölccsel fogyasztjuk.

A zabpehely mellé teszünk bele sok-sok féle magvat és mézet is.

Mindig egy nagy adaggal készítek, amit jól záródó edénybe teszek. 

Elvileg így sokáig eltartható, de nálunk amúgy se lenne ideje megromlani...

 

méz, rajta a natúr joghurt, a tetején a granola

Hozzávalók
(kb 4 tepsire való adag)
( 1 cup=236,5 ml)


14 cup zabpehely
1 cup korpa
1cup mazsola
1cup mogyoró
1cup dió
1cup mandula
1cup lenmag
1cup szezámmag
1cup kókusz reszelék
2 teás kanál jófajta só
1cup barna cukor

1,5cup víz
1,5cup olaj (vagy felmelegített zsiradék, mint a pálma, vagy kókuszvaj)
1,25cup méz
3tk vanília kivonat

Összekeverem a hozzávalókat, majd szép vékonyan elterítem a tepsikben.
30-45 percen keresztül sütöm ropogósra, minden 15 percben jól megkeverve. 160C fokos sütőben.

szeretem, péntek

Ezen a héten, amikor a piros szívek és "iloveyou"-k töltik be a levegőt, a Bálint-napi felbolydulás engem is megihletett.
Azt eszeltem ki, hogy ezen a héten minden nap írok ide egy bejegyzést, hogy mostanság mik azok a dolgok, amiket szeretek!

-miután felkel a nap, és a fénye mindent beragyog-

Hello-hello, itt a péntek! Ezen a héten az utolsó bejegyzésem.
Zárásként pár képet hozok, teli fényes napsütéssel.
Mert ha őszinte akarok lenni, ez az amit manapság nagyon nagyra értékelek, szeretek:
 a Napfény!
Szeretem a telet, a fehér tájat, a friss, szúrós hideget. Megértettem, hogy kell és szükség van ilyen időkre is itt, ahol mi élünk. Elfogadom, hogy ilyenkor többet vagyunk bent, mint kint.
Hogy sokszor esik az eső, köd van, fagy van, hó van
és hogy kevés a napsütés.
DE, amikor előbújik a felhők mögül, nekem az mindig ajándék!
Tudom én, hogy hamar itt a tavasz,
a sok melengető napsugár...
addig is kitartás!

a reggeli napfény

szépséges hétvégét

szeretem, csütörtök

Ezen a héten, amikor a piros szívek és "iloveyou"-k töltik be a levegőt, a Bálint-napi felbolydulás engem is megihletett.
Azt eszeltem ki, hogy ezen a héten minden nap írok ide egy bejegyzést, hogy mostanság mik azok a dolgok, amiket szeretek!

A mai napon egy pár linket szeretnék megosztani veletek.
Kedvenceim, rendszeresen olvasom őket.
Bár nem kifejezetten fotós oldalak ők, de mindegyikén szebbnél-szebb fotókat is látni.
(És elnézést, hogy mind angol nyelvű...)

Az első link egy fiatal asszonyka blogja, amit már meg sem tudom mondani hány éve olvasok.
Nagyon kreatív, nagyon egyszerű, nagyon barátságos blog. Róla és  a családjáról szól. Az ő útjukról.
Az életükről, ami igazán "jóízű".
Ez a jóízűség jó hatással van rám, hogy az élet egyszerűen nagyszerű!
http://soulemama.com/

A második link egy nagyon kedves hölgy blogja, aki csodás, különleges ékszereket készít.
Mindegyik darabnak története van, amikről mesél is.
Szeretem a stílusát, az ékszereinek és annak, ahogy ír. Nagyon szépen használja az anyanyelvét.
Bár nem vagyok szakértő ebben a témában, mégis felüdülés olvasni.
Olyan, mintha illatos teát innánk, szépen festett porcelán bögréből, amibe a kis ezüst kanálkánkkal szórtuk a barna cukrot; de ezt a tábortűz körül, a kockás takarónkba burkolózva ülve tennénk.
Mintha a hétköznapok apró örömei, igazi ünnepek lennének!
http://www.thenoisyplume.com/blog/

A harmadik link egy igazán friss kedvencem.
Egy blog arról, hogyan is lehet a mai világunkban olyan életet élni, ahol nem termelődik szemét.
Nagyon bátorító, motiváló ez a blog: hogy meg lehet oldani, hogy 'csak' a terméket vedd meg, a sok-sok csomagolóanyagot ne! Vagy, hogy a boldogságot nem az új holmik hozzák el. Hogy a kevés lehet több, és pont elég. Hogy lehet kincs a jól bevált, még ha meg is kell javítani néha!
http://zerowastehome.blogspot.hu/


És mégegy kedvenc dolog:
ez az oldal, ahol gyűjtöm a kedvenc blogjaimat, honlapokat, lehetővé teszi, hogy a számítógépen, vagy a telefonon is olvashassam őket.
https://www.pulse.me/

  (ilyen szíves palacsintát reggeliztünk szívesen , hihi)

szeretem, szerda

Ezen a héten, amikor a piros szívek és "iloveyou"-k töltik be a levegőt, a Bálint-napi felbolydulás engem is megihletett.
Azt eszeltem ki, hogy ezen a héten minden nap írok ide egy bejegyzést, hogy mostanság mik azok a dolgok, amiket szeretek!

Ma egy pár képet szeretnék elétek tárni.
Amolyan igazi őszi-téli finomságról: az almás rétesről.
Én trükkös vagyok, mert kész réteslapokat használok, ezáltal igazán gyors ez a sütemény.
A tölteléket úgy készítem, hogy az almákat felkockázom, majd vajon sok fahéjjal és cukorral pirítom-párolom.
A fahéj és az édes alma illata már ilyenkor betölti a teret. Nekem ez az igazi őszi-téli illat. :)
Néha az alma mellé rakok egy kis meggy lekvárt is, ami csinosan rózsaszínűre festi az egészet.

Rájöttem, hogy igazán kedves dolog ételt fotózni,
mert mind türelmes velem! Elnéző.
Komótos. Nem ugrál, nem mozdul be.
Nem veti a szememre, hogy forgatom, rendezgetem, beállítom.
:D :D :D

szeretem, kedd

Ezen a héten, amikor a piros szívek és "iloveyou"-k töltik be a levegőt, a Bálint-napi felbolydulás engem is megihletett.

Azt eszeltem ki, hogy ezen a héten minden nap írok ide egy bejegyzést, hogy mostanság mik azok a dolgok, amiket szeretek!  

Ez most egy kifejezetten csajos bejegyzés lesz, szerintem- bár igazán nem szeretnék kirekesztő lenni ;), tehát az úgy volt,

hogy ahogy közeledett a harmincadik szülinapom egy nagy elhatározásra jutottam, miszerint megnövesztem a hajam!

Aki ismer tudhatja, hogy ez több is, mint nagy elhatározás: ez amolyan hatalmas, lehetetlennek tűnő vállalkozásnak számít inkább. Mert én olyan vagyok, hogy gondolok egyet és hopsz, levágom a hajam.

Mondhatni türelmetlen vagyok. 

De ki akartam próbálni magam, a türelmem, az akaraterőm :)

Idén nyáron lesz a 4. éve, hogy hagyom a hajam, had nőjön.

Szeretem.

Sose gondoltam volna, hogy kincsnek tarthatok ilyen egyszerű dolgot, mint a hajam. De igazán jó elmerengni az elmúlt éveken, amiket mind itt hordok magammal. Hehe.

Persze, ha az ember nincs ellátva csodagénekkel, jó ha ápolgatja, kényezteti hajkoronáját.

Pár hete kezdtem el hajmosás előtt pakolást rakni rá, kedves nővérkém tanácsára (ő Vera a www.hazikence.hu -tól):

1 rész olivaolajhoz

1 rész mézet adva, szépen a hajra kenve, tövektől a végekig. Majd műanyag fóliával betekerve, fél órát hagyni hatni, majd a megszokott módon hajat mosni.

Tudom, elsőre furcsának, macerásnak tűnhet, de meglepően egyszerű és nagyszerű a valóságban!

Nagyon nagyszerű.

Már az első használat után éreztem a pozitív változást- és mint ahogy fentebb említettem, kicsit türelmetlen vagyok, tehát engem meggyőzött a módszer!

Az olivaolajunkat Görögországból hoztuk, mikor arra jártunk.

Egy csodadolog!
Ezeket a képeket ott készítettem, a nénitől vettük az olajat.

A méz, háziméz.

szeretem dolgok

Ezen a héten, amikor a piros szívek és "iloveyou"-k töltik be a levegőt, a Bálint-napi felbolydulás engem is megihletett. 
Azt eszeltem ki, hogy ezen a héten minden nap megosztok valamit, amit épp nagyon szeretek.
Akkor el is kezdem, egy egész rakat zenével:

KATT IDE 

Van köztük réges-régi, és új kedvenc is.Egy órányi szerelmes, érzelmes válogatás.Ha meghallgattátok, mondjátok el hogy tetszett!(akik '80 és előtte születtek: emlékeztek még az utolsó dalra?! hehe!)

téli bogyók

Pár hete készítettem ezeket a képeket, egy olyan igazi téli napon, amikor szúrós kint a hideg és sötét, felhős az ég, a szél meg furcsa hangokkal táncolja át magát a fák csupasz ágai közt.
Amikor egész nagy a kontraszt a világos és a sötét közt,
a kint és bent közt.
Mégis olyan szívet melengető a tudat, hogy a "kint" lehet bent. Ezek a kis bogyók kintről arról biztosítanak, hogy az a kint nincs olyan távol. Hogy az az elveszettnek hitt természetközeliség lehet valóság.
A sötétség mellett, ott a világosság.
És a képeken a csillogó kis fémtálca is azt hirdeti: jön a tavasz!

Lovas kaland

Mindig is különleges helyet foglaltak el a szívemben a lovak.
Olyan szépek, nagyok, erősek, puha szőrük van, hosszú sörényük és úgy szaladnak, mintha szelek szárnyán repülnének.
Nem vagyok egyedül eme érzeletekkel, a Lány igen szeret lovagolni.
Pompás dolog a vidéki létben, hogy adódik is alkalma erre a közelben.
Az elmúlt alkalommal a gépet is magunkkal vittem, és fotóztam egy keveset: