emlék/ túra 2

Újabb "emléktúrával" jövök ma, az Óperenciás tengeren is túlról, ahol a hegyek csúcsai élesek, völgyei mélységesen mélyek, sziklái közül víz csorog és csepeg, ahol nyáron is lehet köd páfrányos erdeiben...

Az emléket méginkább széppé teszi a tény, hogy milyen nagyon messze van ez a hely,
talán sosem látom újra...

emlék/túra

Azon kapom magam, hogy a napokat számolgatom a naptár felett ülve.
Nézegetem, hogy  általában szerdánként szoktam itt a blogon mesélni picit.
Novemberben már csak három ilyen napunk lesz.
Nem tudok nem elmélázni, hogy hova lett ez az év,
hogy mennyi minden történt velünk, hogy mennyi mindent láthattunk.
Ezer történés, ezer emlék.
Arra gondoltam hát, hogy ezt a pár napot, mi e hónapból hátravan, amolyan emlékezős időszaknak szentelem.
Például eszembe jut az a pár nap, amit Észak-Magyarországon tölthettem, most a nyáron.
Annyi szépséget láttam, hogy nehéz volna felsorolni.
Mindemelett a legjobb az volt benne, hogy azokkal lehettem, akiket igazán szeretek: cherry on top!
Voltunk nagyon mélyen, a hegy gyomrában és láttunk tündérforma tüneményeket,
voltunk hegytetőn épült vár tornyában hercegnők és utaztunk apró-kedves vonattal a dús, méregzöld erdőkben.

ősziesen, tovább

Szeretem megélni a történéseket egészen,
hideget, meleget egyaránt tapasztalva...
Így vagyok az ősszel is.
Tetszik csípőssége, nyújtózkodó árnyassága, ahogy egyre többet tart minket odabent.
Tetszik, hogy szüretelhetünk, kézben tarthatjuk a sok finomságot...

tetszik teliholdnál mezítlábasan ácsorogni a hidegben picit, és bámulni az eget...

tetszik "vadászni menni" a kertben, gyűjtögetni, kézben tartani ezeket a finomságokat, majd megenni

közben tetszik szemet legeltetni a színeken, formákon

:)