Tavasz, tavasz, te kedves!
Talán feltűnt nektek, hogy az elmúlt hetekben csendben voltam.
Csendben a hálón,
picit csendben az életben is.
Utaztam, sokat és messze. És hallgattam, figyeltem az új helyeket, embereket, szőrös és tollas teremtményeket.
Igazán élveztem, minden percét. Egyetlen egy dolog hiányzott csak:
a TAVASZ!
Nem jött, pedig nagyon vártuk.
Most, hogy itthon vagyunk újra, és letagadhatatlanul itt van.
Benne a fű zöldjében, minden megduzzadt rügyben,
az apró, a nagyobbacska,
az illatozó, vagy a csendben megbújó virágokban,
a méhek zümmögésében,
a Nap egyre erősödő melegében!
Azon kapom magam, hogy csak állok a kertben, és élvezem!
Nézem a füvet, a bokrokat, a fákat, a kék eget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ide írd, mire gondolsz: Say what You have to say: