dolgok: bimbózó analóg szerelem

Így az év elején azon kapom magam, hogy rendezgetem a dolgaim, mim van, mit szeretek, mit szeretnék.
Megállapítva, hogy micsoda gazdagságban élhetünk!
Például a lehetőségek gazdagságában.
Annyi mindent láthatok, annyi helyre juthatok el, mint korábban sosem!
És annyi, de annyi lehetőségem van megörökíteni a látottakat!
Én szívesen használok egy nem túl fiatal, mégis nagyon ügyes kis kompakt digitális gépet,
legtöbbször a digitális tükörreflexes géppel fényképezek, de majdnem ugyanannyiszor nyúlok az okos kis telefonomhoz és néhanapján egy filmes tükörreflexes géppel is fotózok!
Egytől-egyig mindnek megvan a maga szépsége, előnye.
A kis digitális tényleg kompakt, könnyű kezelni, sokoldalú.
Az okostelefon mindig kézközelben van, és az internethez is kapcsolódik (instagram=szeretem!!).
A nagy tükörreflexessel szépséges képeket készíthetek, a filmessel pedig...
Hát igen, a filmes gép, ha sorrakerül: igazi ünnepként élem meg! MInt egy drága, finom csokoládé,
amit különleges pillanatokra tartogatsz!
Minden kattintásnak könnyen kiszámítható ára van..
És minden kattintás előbb, vagy utóbb kézzelfoghatóvá válik.
És addig is, a várakozás méginkább növeli az értékét- az a drága csoki míg elolvad a szájban...
Emelett van valami a filmes képekben: mintha tündérporosan megbújna bennük a valóság, az élet,
a lényeg, ami számít!

én mondom: bimbózó szerelem ez!