által menni a nagy vizen, tengeren

Bár nem tartom magamat egy nagy vizi embernek, ami a hajózást illeti- jobban szeretem a szilárd talajt tudni a lábaim alatt;

de nem tagadom, magával tud ragadni az élmény, mit egy kis hajókázást nyújt!

Szeretem a színeket, hihetetlen mennyi árnyalata van a kéknek!

Jó érzés, mikor a hajó, a nagy erejével eltolja magát a kikötőből, felkavarva a vizet, hullámokat gerjesztve, habosakat.

Aztán lassan eljön a pillanat, mikor hátranézve elveszik a föld, már nem látszódik többé. 

És akkor eluralkodik az emberben az a bizsergető érzés, az előretekintés, hogy hajózunk bele a nagyvilágba.

Közben a hullámok ringatnak.

Aztán jön az újabb izgalom, a távolban, mintha felhők gyülekeznének, vagy mik is- kérdezzük, nem telik sokba, ráeszmélni, az a szárazföld!

Ott vár minket, szilárdan, magasra a víz fölé emelkedve.

És akkor megérkezünk...