Azon kapom magam, hogy a szememmel jártomban-keltemben a zöldet keresem ezeken a szürkés, ködös időkben.
Szeretem a zöldet, élettel tölt meg.
Meg reménnyel, hogy múlik a hideg, meg a sötét és jön új tavasz, kikelet.
Jön az egyre több melengető Napsugár.
Zöldül majd a rét, mire az ablakból rálátok. Aztán egyre kevesebbet látok majd a rétből, mert a fa az ablak alatt meglombosodik.
Aztán reggelente a madarak énekére ébredünk. És napközben egyre több repkedő kis élőlénnyel találkozunk. Látjuk majd, hogy tör magának utat a tulipán bibója, és újra elcsodálkozunk a fürtös gyöngyike lehetetlen lila színén...
már várom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ide írd, mire gondolsz: Say what You have to say: