Egyrészt, hogy milyen "későn" kel fel a Nap, illetve hogy milyen gyakran köd a takarója.
Eszembe jut az a nyári kirándulás, fenn a hegy tetején...
Ködös volt minden, igazából nem is ködös, hanem felhős. Ahogy utaztunk fel a csúcsra, percről-percre hagytuk magunk mögött a nyári nagy meleget és napfényt, és haladtunk egyre mélyebben a felhő gyomrába.
Puha volt és lágy, frissítő volt a hőmérséklet, a páratartalom pedig kellemes.
A fény mindent titokzatossá varázsolt, mindent homályossá, életlenné téve.
Nagyon tetszett a másvilágisága, mintha az időben is, térben is elutaztunk volna!
Ti szeretitek a ködös időt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ide írd, mire gondolsz: Say what You have to say: